Kurtul a nap s mindig zordabbra hűl.
Kályhámba már komoly tüzet rakok.
Beszél a láng: Nem vagy te egyedül,
Mert én is lélek, lüktetés vagyok.
Áprily Lajos
A Cserépkályhás Manufaktúra köszönti látogatóit.
A
z ember nemcsak azért rakott tüzet, hogy melegedjen, esetleg megsüsse az elejtett vad húsát vagy, hogy elriassza a vadakat. Szeretett belenézni a tűzbe, elmerengeni mellette. Ez több volt, mint haszonelvű tűzrakás, ez varázslat volt. Később az ember, amikor már valamilyen házat épített, bevitte magával a tüzet. Ez még nyílt láng volt, hőtárolásról beszélni még nem lehetett, a varázslat azonban maradt. Később agyagot tapasztott köré, később egyre szebb „házikót” épített a tűz köré.
Később, a mázas csempék elterjedésével egyre nőtt a hőtartó képesség. A gótika lovagos kályhái csodálatos szépségűek. Már nemcsak a funkció számított, hanem az esztétika is. A technika később kikövetelte a füstjáratok megjelenését. Minden nép és kor a maga képére alakította a kályhák díszítését, formáját, színét. A követelmény maradt: tartsa a meleget, minél kevesebb fát egyen, de nagy hőt adjon le.
Manufaktúránk termékei a magyar népművészet, a polgári hagyomány és kísérletező jelleggel a gótika stílusát követi. A kályha nemcsak egy tárgy, hanem családtag, egy szemet gyönyörködtető dísze az otthonnak.
A varázslat marad: a tűz látványa télen pótolja a napot. Leülni a padkára, a meleg csempének támasztani hátunkat, hallgatni a pattogó fa ötletszerű muzsikáját. Komplex élmény, kellemes esztétikus, kultikus, varázslatos: hiszen én is láng, én is lüktetés vagyok.
Szervátiusz István